Az európai nyelvekben az úr jelentésű szavak (Herr, lord, pan stb.) általában olyan férfiembereket jelentenek, akik a társadalomban a rangjuk, méltóságuk vagy a hivataluk miatt mások fölött állnak. Születésük, rangjuk miatt módjukban áll másoknak parancsolni, felettük uralkodni stb. Az ókortól kezdődően máig a különféle társadalmak „urai” előnyös helyzetüket kihasználva nagyon sokszor kirívóan szívtelenül, mondhatni gonoszul bántak a fennhatóságuk alá tartozókkal.   

Kötelező beszolgáltatás a középkori Angliában (?) – Ki pénzt, ki libát, ki bárányt ad az uraságnak (könyv illusztráció, XIII. sz. – dailybritain.worldpress.com)

Magyarországon a magyar úr (de nem a bevándorolt, ilyen-olyan idegenekből lett jöttmentek) valóban ura, gondviselője volt a hozzá tartozóknak. Az 1848-49-es szabadságharc elfojtása után  az idegen, főleg osztrák és egyéb nációk hatására jött divatba a magyar urak befeketítése, becsmérlése, gonosznak, lelketlennek, „hülyének, ostobának” stb. való megbélyegzése. Sajnos e felfogás mindmáig tartja magát, annak ellenére, hogy a valóság teljesen más volt: A magyar úr nemcsak uralkodó, parancsoló, hanem a fennhatósága alá tartozó emberek, javak, jószágok őrzője, gondoskodója.  (A sumir  úr szóból származik a magyar őr, őriz kifejezés!) 

A magyar nemesurak védték a hazát, harcoltak a török ellen (1540-ben János király Nemes Gávay Lukácsnak adományozta címer – A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye, Orsz. Levéltár – arcanum.hu)

 Az úr és az őr kifejezés gondolati rokonságban van. A jelentésükben közös, hogy valamit egyben kell tartani, meg kell őrizni, Az úrnak a fennhatósága alatt álló embereket, a ház urának a családot, a kutyának a jószágot…

Az úr a kötelezően ellátandó őrző-védő szerepköre miatt a sumir nyelvben a „kutya” alapjelentésű jelből/szóból fejlődött ki az úr, őr, hős jelentés.

Az úr azon hasonló gyökű szók közé sorolható, melyek valami magasat, emelkedettet jelentenek, mint orr, orj, orom (mongolul: oroi), óriás, hóri(horgas) stb. Vámbéry[1] szerint ujgur nyelven uri vagy üri (=magas; előkelő). A régieknél és némely palóctáji kiejtéssel or vagy ór. Ebből származik az ország, régiesen az urszág, uruszag (uraság) szavunk. [Mindkét kifejezés a sumir nyelvből levezethető!]  A H(alotti) B(beszéd)-ben: mönnyi urusság (írva: munhi uruzag = mennyi uraság), azaz urság. Az úr szó rokonságban van a Zoroaster[2] alapította vallásos rendszer Ormuzd (jó)istenének nevével. A szó első szótagja az or a nyelvészek általános tanúsága szerint annyi, mint a latin dominus, a német Herr, de közelebbi rokonságban áll vele a magyar úr szó. Teljes, névelős alakjában zend vagy óbaktriai (hun) nyelven ahura vagy ahuró [a’ úr; ahol az a megfelel a magyar határozott névelőnek, a h pedig néma]. Ma ahura mazda (bölcs vagy nagyhatalmú úr) alakban ismerjük, amelyből az ormuzd lett.[3] (CF.)

Az úr szó jelentése ugyanazt jelenti a magyarban, mint a sumirban.

A sumirok némely nagyhatalmú istenséget[4], vagyis IGI-GI-t gyakorta úrnak nevezték, de nem közölték, mely istent értik alatta: UR volt a Napisten, Dilmun napja, a Holdisten, URSAG (uraság) volt Istar, azaz a Vénusz. Mindhárom istenség a földről nézve a Földet „körbejáró, körben kerengő” égitestet jelképez. A geocentrikus világkép szerint úgy járják körbe a Földet, mint ahogy a kutya körbejárja, körbefutja a nyájat. Terelgeti, őrzi, a birkákat, hogy egy se tévelyegjen, egy se kódorogjon.

Rackajuhokat terelő fekete pulikutya (magyarpuli.hu)

 A Pártus Birodalom megteremtőjét, első uralkodóját nem a saját nevén nevezték, hanem Arsac-nak, azaz uraságnak hívták. AR=úr, SAC/G= kiemelkedő; vagyis az urak közül a legnagyobb, azaz úrság, uraság.

Párthia első uralkodója, Arsac ezüstérméje. A jobb oldali görög nyelvű feliraton közli a nevét (musingsofclio.wordpress.com)

 Az uraság szavunk a sumir ÚR-ra, az ország az URU szóra megy vissza:  Az ÚR, azon kívül, hogy Sumer egyik jelentős,  városának a neve személyre is vonatkozik: úr, őr, hős.  

Az URU körbehatárolt területet, székhelyet, várost jelent, továbbá a települések szócsoport meghatározója. Tökéletesen megfelel a határokkal körbekerített magyar ország kifejezésnek.

 Pulikutyát formázó sumir alabástrom amulett (Kr.e. 2500-2000, Irak – touchofmodern.com)

 A mai jószándékú, ám a sumir szavakat a szótárak latinbetűs átírása alapján fejtegető, „nyelvészkedő szófejtők” csak a hasonló hangalakot veszik figyelembe, ám azt nem, hogy az azonos hangalakú szavak vonalas és ékjelei jelei különbözőek, és a jelentések még kapcsolatban sincsenek egymással. Bedőlnek a latinbetűs átírásnak és a hasonló hangzósításnak: Az UR-ból eredeztetik az országot, a város, városállam jelentésű URU-ból meg az urat, holott fordítva van.

A sumir UR kifejezés [5]) alapjelentése kutya. Másodlagos, elvont jelentése: hős, kiemelkedő ember, őr. Asszírul „isten”-t is jelent. Az URU viszont bekerített, sánccal, palánkkal, folyóval, vizesárokkal kerített település, város.

Összegzés:

A sumir ÚR szó latinbetűs átírása, esetleges hangzósítása hiába hasonlít a magyar ország, régiesen uruszag szóra, nem ebből származik, hanem a hangzásra, átírásra, jelentésre teljesen azonos ÚR szóból. A mesterséges létesítményekkel, kerítéssel vagy természetes határokkal, folyókkal, hegyekkel körülvett, bekerített ország eredője, miként a vonalas jel is mutatja, a települést, várost jelentő URU kifejezés.

 [1] Vámbéry/ Ármin/Wamberger Hermann (1832-1913). Magyarországi orientalista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

[2] Zoroaszter/Zarathustra: Ókori iráni (?) pap, Ahura Mazdá prófétája, a mazdaizmusnak nevezett zoroasztrizmus létrehozója.

[3] Czuczor-Fograsi: „Úr” címszó

[4] Deimel, Antonius: Pantheon Babilonicum - Nomina Deorum Sumptibus Pontificii Instituti Biblici, Romae, 1914.

[5] D. 575. 2, 3.

A minap az egyik beszélgetős TV műsorban hangzott el, hogy Trianon évfordulóján ”… emlékezzünk erre a tragédiára, de ünnepelni mégis van mit,… hogy a magyarság itt van a Kárpát-medencében”[1], s mindenek dacára megmaradtunk.  

A szövegkörnyezet ellenére Trianon ünneplése kétélű gondolat. Trianont ne ünnepeljük, még elszólásként sem, hiszen a megváltoztathatatlanba való belenyugvásba torkollhat.  

1920. június 4-én a Nagy Háború győztesei Magyarország területéről, mintha oktalan állat lenne, egyetlen tollvonással országrészeket vágtak le, és lakosságának több, mint a felét nemzetiségeinek hat utód-országába utasították. Magyarországot nem azért darabolták fel, mert egységes államisága a világbékét veszélyeztette, esetleg egyes nemzetiségei fegyveres harcot provokáltak, hanem külpolitikai ambíciók és a hatalmi célok miatt.

A feldarabolt Magyarország (kronikaonline.ro)

Sajnos vannak olyanok, akik ünneplősen semmibeveszik nemzeti tragédiánkat. Bárkiben merülne is fel az ünneplés gondolata, nem érzi, vagy nem tudja, hogy a Kárpát-medence és a magyarság közti viszony olyan, mint Isten szentesítette házassági kötelék. Egyszeri és megbonthatatlan: "Mert amit Isten egybekötött, ember soha szét ne válassza!" Magyarországot a Teremtő és a természet egységesnek és oszthatatlannak rendelte.

A trianoni diktátum az eladdig egységes Magyarországot a nemzetiségeivel tépette szét. A területrablással meglazult ugyan e szoros kötelék, de 100 év múltán sem szakadt el, mert az utódországok kivétel nélkül egészségtelen alapon állnak. Túl nagyra sikeredtek, túl sok magyar, német (anno) rendeltetett alájuk. Nagyobb területtel, mint amennyit a magyaroktól örökölt, átabotán átalakított állami gépezettel, a rendelkezésre álló politikai és szellemi tőkével tisztességesen kormányozni, és sokkal több magyarral, mint amennyit megemészteni, azaz aljasul kiirtani, elüldözni lehetett volna. A munkáról nem is beszélve. A műveltség csak ott fejlődik, ahol az ember dolgozni kénytelen. Mihelyt a munkakényszer megszűnik, azonnal beáll a hanyatlás.

… hanem Magyarország (plakát-részlet - hu.pinterest.com/laszloszegedi58)

A trianoni döntés még nem történelem, hanem máig ható politika. Párját ritkítja, hogy egy országot a lakosságával együtt hatfelé daraboljanak[2], és néhány kivételtől eltekintve szétosszanak az eladdig saját államalakulattal sem rendelkező nemzetiségei között. (100 év múltán ahelyett, hogy egyik-másik elcsatolt országrészünk egymásratalált volna, tovább osztódott.[3])

Akar négy Elzászt? (plakát)

Elzász-Lotaringiát nem darabolták fel, mint Magyarországot, de 1871-1944 között ötször váltott gazdát (1871-ben német;1918-ban saját köztársaság; 1919-ben francia; 1940-ben német; 1944-ben francia fennhatóság - axioart.hu)

Az új államalakulatok nem estek/esnek egybe a hegyek és folyók természetes határvonalával. A trianoni döntnökök akarata Magyarországból földrajzilag össze nem illő, védhető határokkal nem rendelkező országokat teremtett. Jól igazolja ezt Kis-Magyarország déli határait fenyegető migráció, az Ázsiából, Afrikából bevándorolni szándékozók fenyegető tömege. Feltartóztatására a magyar állam kénytelen volt kerítést állítani, tudván tudva, hogy a túloldalon le az Al-Dunáig magyarok élnek.   

A június 4-i ünnepléspártiak talán még el is hiszik, hogy hazánk feldarabolására azért volt szükség, mert üldöztettek a nemzetiségek. E mesét maga a történelem cáfolta meg: A 150 éves török hódoltság idején éppen az az országrész, vagyis Erdély és a Partium volt igazán Magyarország; amelytől Trianonban megfosztották a magyarságot, mondván, a lakossága nemhogy nem magyar, de magyarul sem beszél(!).

Sajnos ez fájdalmas valóság. Jónéhány éve tizenhat év körüli Budapestre látogató csángó legénykével beszélgettem. Zavart hallgatással állt egyik lábáról a másikra, mire kibökte, attól tart, nem értjük egymást, mert nem tud magyarul. Felvilágosítottam: Magyarul beszélünk. Jól értjük egymást, mert nekem is, neki is magyar az anyanyelve.

A nemzetiség-üldözés valótlanságát bizonyítja, hogy népünk a törökdúlás és a Habsburg ármányos beolvasztási törekvések alatt is megtartotta nemzeti jellegét, megvédte szabadságát, megőrizte anyanyelvét, anélkül, hogy oláh és a tót akadályozta volna.

Csonka-Magyarország 25 évnyi tessék-lássék függetlenség után a Trianonban létrehozott utód-országokkal együtt gazdaságilag, politikailag, katonailag és kulturálisan szovjet függőségében élt. 1956-ban a két világháborúval elrontott világunkat nem sikerült helyreállítani. A nagyhatalmaktól való függés máig megvan, csak a sarló-kalapácsos vörösről 27 csillagos kékre változott a színe.

Az idegen hatalmak befolyását akarva akaratlanul támogatja jónéhány trianoni ünneplő. A magyar nyelv ismerete, a magyar beszéd még nem teszi nemzetünk fiaivá őket. Sem magyar, sem más talajban nem vernek gyökeret, oda húznak, ahol érvényesülhetnek, ahova népen, hazán átgázoló érdekeik vetik őket.

Másokat meg a visszacsatolásért folytatott sikertelen és eladdig eredménytelen küzdelem magyar történelmi múlt felé irányított. Felismerték, hogy a múlt ismerete nélkül nem lehet tisztességes jövő. Történelmünk eseményei csak és kizárólag magyar szempontból értékelendőek, tanítandóak, tekintet nélkül a magyarellenes politikai és (a történelem bizonyította) egyházi érdekekre. A magyarság felnőtt. Alkalmas arra, hogy ne csak a vezetőktől várja az irányítást, ahogy erre évszázadokon át tanították, hanem maga vegye kézbe a sorsát. Kényszerítse ki a magyar történelmi és politikai érdekek figyelembevételét, betartását!

Az utódállamok a magyart kivetkőztették ősi örökségéből. Az elcsatolt országrészeken a szemünk láttára vedlett át a magyar műveltség szlovákká, románná, orosz-ukránná, szerbé. Innen, Kis-Magyarországból hiába kiáltanók, lopják a magyar történelmet, ha odaát a magyarok nem ügyelnének, és nem emelnék fel a szavukat.  

Valójában határon innen és túl a magasműveltségű magyar nép rendszeres, megfontolt, tervszerű testi-lelki megnyomorítása, eltüntetése a cél. A merénylők elvették az idegenbe taszított magyarság hazáját, földjét, házát, vagyonát, elvették a múltját, a történelmét, szellemi és művészeti értékeit, s ez örökségbe ők maguk ültek bele, és büntetlenül élvezik rablásuk „gyümölcseit”.

Ám nemcsak a határokon túl, hanem innen is vannak Trianon-ünneplők, akik az „új erkölcsök” talmi jelszavaival homályosítják el, szorítják a háttérbe a nemzeti törekvéseket. Semmibe véve Berzsenyi Dániel örökérvényű szavait:  

             „Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs.”(Berzsenyi)

Régóta ismert módi, hogy a katonailag legyőzhetetlen ellenfelet a nép erkölcseinek megrontásával belsőleg kell elgyengíteni, tönkretenni, hogy a jószága, földje, háza, országa érett, vagyis rothadt almaként az ölébe hulljon.

Manapság idehaza is előre megfontolt, jól előkésztett, szemünk láttára megvalósuló terv szenvedő részesei vagyunk: Amit a fegyver és az erőszak nem oldott meg (2006), a belső rend, békesség felforgatása (tüntetések), a társadalmi ellentétek mesterséges létrehozása (cigányság), egymás kijátszása könnyedén megold.

Ám a rendkívüli idők nemcsak rendkívüli tragédiákat eredményeznek, hanem rendkívüli lehetőséget is kínálnak azoknak, akiket az átélt tragédiák, nehézségek nem roppantottak össze, hanem bizakodva, csoda-várással néztek/néznek a jövőbe. Hiszik, tudják, hogy az unokáik észreveszik, a haza sorsát mások, jobbára az ellenségeink irányítják. A múltbeli példákkal, a nagy elődok emlékének felidézésével ösztökélik őket, használják ki a világ fordulását, a nemzetközi változásokat, hogy elcsatolt országrészeink, elszakított magyarjaink mielőbb visszatérhessenek.

Nagyapa és az unokája Nagy-Magyarország térképe előtt (budaházjudit.hu)

A trianoni diktátum aláírásának bárminemű indokkal való megünneplése égbekiáltó vétek. Vétek a Nagy Háborúban elesettek, a nemzetiségek utód-országaiba kényszerített, megtizedelt magyarság ellen, de még a kis-Magyarországba szorítottak ellen is. Trianon ürügyén az ünneplés egyenlő a lemondással, az igazságtalan terület- és lakosságrablás elfogadásával, a beletörődéssel.

„Magyarország előnye a szó szoros értelemben vett földrajzi egység. A magyar királyság földrajzi szempontból Európa egyik legösszefüggőbb területe. Bármint is alakuljon a közép-európai államok sorsa, bizonyos, hogy a magyarság mindig a legjelentékenyebb szerepet játssza Kárpátok által körülvett óriási arénában.”[4] Gondolják meg az oláhok, a tótok, a rácok, az ukránok, de az osztrákok is, hogy az ebül szerzett jószág, ebül vész el! A történelmi szükségszerűség, hogy a magyarság és a magyar föld újra egységes legyen, előbb-utóbb önmagától megvalósul.     

Igazat szóló korabeli képeslap (hu.pinterest.com/laszloszegedi58)

[1] NL újságíró:  HÍR TV, 1920. VI. 1., 21.05, Sajtóklub,

[2] Trianoni döntés: Románia, Csehszlovákia, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, Ausztria, Lengyelország, Olaszország (Fiume).      

[3] Napjainkban: Románia, Ausztria, Szlovákia, Ukrajna, Lengyelország, Olaszország, Szerbia, Horvátország, Szlovénia.

[4] Reclus, Élisée: Earth and hits inhabitants – Europe, D. Appleton a. Company, New York, 1883. 73. p.