Az Özönvíz levonulása után Mezopotámia évszázadokig mocsaras maradt. Az emberi megtelepedésre alkalmas szárazulatokat dágványos részek választották el egymástól. A vizenyő megváltoztatta a megmaradt lakosság társadalmi berendezkedését. Az egymáshoz közeli szárazulatokon, egy-egy papkirály irányításával független városállamok jöttek létre. A kapcsolattartást, a közlekedést ladikokkal és az 1. részben említett tutaj-szerű járművekkel oldották meg. Kr. e. 3000 táján, a sémita nomádok beszivárgásakor az jobbára az Eufrátesz deltavidéke maradt mocsaras. A városállamok életében megjelentek a szállítást és a közlekedést megkönnyítő szekerek.

Szekérhajtó nő (kerámia, Tell Agrab, Irak, British Museum, London archaicwonder.tumblr.com)

A kiszáradás kedvezett a városállamok közti kapcsolattartásnak és a társadalmi változásoknak, sőt a közlekedésnek is. A vizenyő felszáradása, a mocsaras részek esetleges lecsapolása után a sumir őslakosságot leigázó sémita népek voltak a nagy birodalomszervezők.

Asszír harci szekér (asszír dombormű-részlet, Kr. e. 7. sz., Ninive, Irak – archeology.org)

Ez nem azt jelenti, hogy a sumirok alkalmatlanok lettek volna a birodalomszervezésre, hiszen némelyik papkirályuknak (ME.SI.LIM) sikerült, ám a többségük hagyománytiszteletből, esetleg megszokásból  ragaszkodtak a jól működő, önálló városállamaikhoz. Ez lett a vesztük. Az uralkodóik elhanyagolva a sémita betolakodó hódítók elleni hadi összefogást, közös fellépést, úgy vélték, önállóan, saját erőből is győzedelmeskedhetnek. Nem így történt. A kis sumir városállamokat, un. szalámitechnikával egymás után foglalták el a sémita babiloniak, asszírok. A sumirok keményen ellenálltak. Az ásatások tanúsága szerint gyalogosokat, harci szekereket is bevetettek ellenük.

Sumir harci szekér (részlet Ur város jelképéről,  British Museum, London, Art of the first Cities, Metropolitan Museum, New York, 2003)

A szekeret az őskortól kezdve minden történelmi korban használták. Közel-Kelet, Ázsia, Egyiptom, Európa földjéből előkerült rom maradványokon látható domborművek, szobrok stb. a vadat v. az ellenséget űző királyokat, hősöket kétkerekű szekereken tüntetik fel.

Görög kocsihajtó (vázakép, 67,5c38 cm-es boros amphora, Kr. e. 410-400 - brewminate.com)  

A magyarság elődei használták a kerekes járművet, s ha használták meg is nevezték. A magyar nyelvben a szekér összetett szó. Nem járunk messze az igazságtól, ha a második szótagban a „-ker”-ben a kereket véljük felfedezni.

Kocsit formázó agyagedény (az első európai kocsi-ábrázolás, Kr.e. V-IV. évezred, Budakalász – mek.oszk.hu) 

Okulásul elébb felidézendő a magyar etimológiai szótárak „szekér” szavának meghatározása:

A szekér kifejezés hivatalosított és közérthető szövegezésének alábbi egybevetése rávilágít arra, hogy az un. korszerű szakkifejezésekkel a valós ismereteket mennyire el lehet maszatolni, Az összehasonlításból rejteki módon kiderül, hogy a nyelvészek nagyon jól tudják, hogy a magyar az ókori keleti, vagyis a szkíta nyelvek (chorezmi, dravida, szaka, szogd stb) rokonnyelve, a pártus esetében egyenesági leszármazottja, de úgy csomagolják, hogy ne legyen érthető. Valójában a mai szakkifejezések mögé bújva igazat szólnak.   

A fenti meghatározás jól csomagolja a * és a talán beiktatásával a feltételezést, a bizonytalan meghatározást. Mai szakkifejezéssl, az „iráni, óiráni, középiráni” megnevezéssel alaposan összezavarja a kedves olvasót. Pedig a „* és a talán” azt jelenti, hogy a szekér nem „honfoglalás-kori”, hanem sokkal korábbi, a magyarság déli, Kaukázusontúli hazájában használt szó. Az „óiráni” nem más, mint az óperzsa/achaimenida nyelv, a „középiráni” pedig pártus, szogd, chorezmi” stb. Mindegyik a toldalékoló/agglutináló magyar nyelv nagyon közeli, mondhatni rokonnyelve.

Vajon miért nem lehet nevén nevezni a gyereket? Miért nem lehet az „iráni” megnevezést feloldani, vagy utalni a magyar rokonnyelveire? 

Talán, mert nyilvánvalóvá válna, hogy a magyar nem rokontalan, nem is finnugor nyelv, hanem a nagy ókori ázsiai nyelvek, többek között a sumir egyenesági leszármazottja.  

Székely kóberes szekér (Székelyudvarhely vm., 1935 – indafoto)

[1] A magyar nyelv történeti etimológiai szótára, III. köt. Ö-ZS, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976,  szekér címszó, 702. p.

[2] Az iráni nyelvek – gepeskonyv.btk.elte.hu/

[3] Iráni nyelvek – wikipedia.org

[4] Szentkatolnai Bálint Gábor szerint a magyar - dravida rokonnyelv; ld. még Terebess Ázsiai Lexikon, Bálint Gábor (Szentkatolnai) címszó – terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/balint

[5] Az orosz krónikák a magyarokat következetesen ugor, ugri-nak nevezik. In: Hodinka Antal: Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai, a Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest, 1916. pl. 200-201 pp. stb.

[6] A magyar nyelv történeti etimológiai szótára i. m 702. p. szekér címszó

A „Kocsi szekér, kocsi szán… „ c. népdal első megközelítésben személyszállító járművek felsorolásának tűnik; nyáron szekér, télen szán. Kivétel a kocsi, bár manapság minden kerekes járművet így hívunk. Ez valójában egy dunántúli falucska, Kocs neve. A középkorban e faluban a helyi mesteremberek kiváló utazószekereket gyártottak. Így  akár szekeret, akár szánt készítettek,  mind kocsi, azaz kocsi illetőségű volt.

Középkori kocsi szekér (autoszektor.hu)

A „kocsi” kerekes jármű első okleveles említése 1267-ből való. Kocson, Tatától alig 20 km-re fekvő településen fejlesztették ki a magyar szekérből a szíjakra felfüggesztett „hinta-szekeret”, a kényelmes és gyors „kocsi szekeret”. 1485-ben Bécsbe menet Mátyás király is használta. Eljutott a lengyel fejedelemhez, onnan a francia királyhoz, és fokozatosan kiszorította az eladdig utazásra használt kényelmetlen taligákat, zötyögős szekereket.[1] 

Középkori kétkerekű szekér/kordé (reneszánsz miniatúra, 1455-1460 közt, Angers, Fraciaország - ica.themorgan.org)

A becses utazószekér kocsi néven bejárta Európát; németül Kutsche-nek, angolul coach-nak nevezték; cocher-ként, azaz kocsisként még a francia nyelvben is visszaköszön. Manapság nemes egyszerűséggel kocsinak neveznek minden négykerekű járművet, akkor is, ha nem ló vontatja, hanem benzin stb. hajtja.

Római utazókocsi (dombormű, 115x70 cm, Maria Saal templom, Zollfeld, Ausztria - akg-images.com)

A „kocsi szekér” szószerkezetben az „i” képzős melléknév átvette a  főnév, a „szekér” szerepét. Így lett a népdalban említett „kocsi szekér”-ből kocsi, miként a tokaji borból tokaji stb.

A régi magyar nyelvtanok kiemelik a földrajzi nevekhez járuló i melléknévképző „térség, terjedés” jelentését. Az idegen, a külső szemlélő szempontjából a Kocs községben készített jármű „kocsi illetőségű”, de csak akkor, ha elkerül a faluból, ha más tájékra viszik. A többi szekértől megkülönböztetendő viszi magával a „valahova való tartozást” kifejező melléknévképzős megnevezését. Így járt a „kocsi szekér”. A földrajzi név és a hozzáillesztett –i melléknévképző elveszítvén melléknévi jellegét főnévként kezdett új életet.

A "kocsi" megnevezés alig néhányszáz éves. Szekérként, taligaként az ókorban mindenütt használták, csak a dél-amerikai Andokban nem. Ez érthető, hiszen a meredek hegyoldalakba vágott ösvényeken életveszélyes lett volna kerekes járművel közlekedni.

A „szekér” írásos említése a sumir-akkád korba nyúlik vissza.

Kétféle írásjellel jelölték, ám kortól függően mindegyiknek volt vonalas és ékjeles[2] változata. Minden bizonnyal a két írásjel a szekér rendeltetését különböztette meg (társzekér, katonai szekér stb.). Az írásjelek elemzése némi támpontot ad arra, hogy mire használták, mit szállítottak vele.

Az alábbiakban a szótárban található két „szekér” jelentésű ékjel közül az első kifejezés elemzése következik, míg a másik jel bemutatása a következő részben lesz:

A jel jelentése: szekér.[3] Egyértelmű sumir hangzósítása nincs. Nagy fantáziával lehetne a sumir olvasatát a MAR-t és asszír olvasatát, a „gar”-t összekapcsolni a magyar „szekér”-rel.

A jel alapjelentése szekértest, „szekérdoboz”, szekér, távolodik stb. Mind a magyarban, mind a sumirban a jelentése: szállítóeszköz. A szekér valóban arra való, hogy az egyik helyről (távolodva) vigyen valamit a másik helyre.

Az alábbi „szekér” jelentésű jelnek sem a latinbetűs átírása, sem a hangzósítása nem kapcsolható a magyar nyelvhez, érdekességként mégis megemlítendő.

A képszerű vonalas jel a jólismert rúddal húzható kiskocsit formázza.

Nemcsak az ék-, hanem a vonalas jelen is jól felismerhető, hogy a két jel összetétel: 

A sumir olvasata MAR, az asszír gar; két jelből álló összetett szó. Az első jel jelentése a „fa”, a szekér anyagára utal. Mezopotámiában valamilyen fából, bambuszból készíthették. Az összetétel második tagjának jelentése: „nyelv”. A képjelen látszik, hogy a kiöltött nyelvhez hasonló T alak, a  „szekértestet” (tutajt ?) húzó rúdféle volt. Az összetételben semmi jelzés nincs a szekérre jellemző kerékre. A Vízözön után a folyamközi vizenyős, tocsogós, mocsaras talajon a hosszúkás méretes falaphoz, nádköteghez illesztett rúd, a „nyelves fa” volt a legcélszerűbb jármű, vontatható, húzható  szállítóeszköz. Teherrel megrakva botokkal, rudakkal csúsztathatták a vízen, a vizenyőn, ahol a kerekes szekér beragadt volna. A zsombékok közti vizes részeken is hasznos „jármű” lelhetett. Valójában tutajként működött.

Bambuszszárból készített „tutaj” (újbabiloni dombormű részlet, Kr. e. 700 körül – mesopotamien.de)

Az akkád-babiloni-asszír korban a fenti összetett ékjelből már nem érezték ki a „jármű” anyagát, a „fá”-t, ezért a szót szócsoport meghatározóként[4] megtoldották a „fa” ékjelével.

Így az eredetileg MAR olvasatú szekér a „fa” jelentésű GIS jellel együtt szerepel az agyagtáblákon. Asszír olvasata: marru vagy nar-kab-tum.[5]

A fenti sumir, illetve asszír jelet mind a szótárak, mind a fordítók „szekér”-ként adják vissza, ami a  mi  fogalmaink (és az ókoriak) szerint „kerekes jármű”. A fenti elemzésből kiderül, hogy sem a sumir vonalas, sem az asszír ékjel nem adja vissza a szekér „kerekes jármű” tartalmát, míg a következő részben bemutatandó „szekér” jelentésű jel viszont igen. Ezért célszerűnek tartanók, ha az elemzett kifejezést egyszerűen „jármű, szállítóeszköz” értelemben adnók vissza.

Magyar nyelvterületen egészen az újkorig a fentemlített sumir „jármű”-höz hasonlót használtak a vízi, lápi emberek.    

A sumir vonalas jelet formázó (vizi)talpak, azaz  tutaj-típusok a XIX. század végén (Vág, folyó, Nyitra vármegye.)[6]

A Kárpát-medencei Nagyalföld a magyar középkorban vizenyős, mocsaras terület volt. A szárazulatokkal való összeköttetést, közlekedést az alábbi kép mutatja be.  

Átkelés a Tiszán lábón (Közép-Tisza –vidék)[7]

A sumir MAR kifejezés fenti megfejtését és értelmezését, továbbá a magyar „tutajjal” való egybevetését csak és kizárólag a magyar nyelv ismeretében lehetett elvégezni.

 (Folytatása következik)

 [1] Réthei Prikkel Marián: A kocsi eredete, In: Egyetemes Philológiai Közlöny, 1897, Budapest, Értekezések, 53-56. pp.; Tóth Béla: Mende-mondák Bp., 1900,  kocsi

[2] A Labat-, és a Deimel szótár a képszerű vonalas jeleket új-asszír ékjelekké alakítja át, s eszerint adja meg a szótári alakot.

[3] A szekér jelentésű jel szövegkörnyezetben megtalálható: Delitzsch: Assyrische Lesestücke, Hinrichs’ Buchhandlunlung, Leipzig, 1876., 89-89. p.,  továbbá Meißner, Bruno: Assyriologische Forschungen, I. Leyden by Brill, 1916. sz. 21. p. 1. sz. 

 [4] Szócsoport meghatározó: az egyes jelek, kifejezések elé vagy mögé illesztett önálló jelentésű megkülönböztető, figyelemfelhívó jel, amelyet nem olvasnak bele a vonatkozó kifejezésbe: Földrajzi neveknél a föld KI olvasatú jele, megkülönbözteti a KI-vel jelölt városállamot a hasonnevű várostól. A fenti esetben a „fa” GIS olvasatú jele arra utal, hogy az eszkö valamilyen fából készült.

[5] Meißner, Bruno: Assyrologische Forschungen, Altorientalische Texte und Untersuchungen, Bd. I., Ed. Brill, Leiden, 1916, 1. 21.1

[6] Magyar Néprajz, I-VIII., Akadémiai Kiadó, Bp, 2001. II. k, Gazdálkodás, Vizi közlekedés és szállítás, 206. ábra

[7] Magyar Néprajz, II. k., 208. ábra

Reméljük, mielőtt a szentek a mennyország kapuján bebocsátást kérnének, megegyeznek, hogy „szent” megnevezésük melyik nyelvhez tartozik. Ha az etimológiai szótárakat vennék alapul, saját magukkal is komoly nyelvi vitába, ellentmondásba keverednének. Nem tudnák eldönteni latin vagy szláv néven kopogtassanak, s vitájuk közepette magyarul libbenne be a sumir eredetű „szent”.

Szent Péter mint pápa (Schedel: Nürnbergi Krónika, 1493. – wikimedia.org)

A "szent" szó csak azért nem magyar eredetű, mert az elődnyelvet, a sumirt,  az erdélyi Tatárlaka-i amulett népének beszélt nyelvét nem ismerjük. Pedig ők vitték az írásbeliséget és minden bizonnyal a hangzósítását is Mezopotámiába.   

Kis hazánkban mindig fogas kérdés szavaink származása, eredete. A józan ész nem hiszi, a magyar nyelvérzék nem igazolja, hogy műveltségszavaink javarésze a szlávból (a latinból, németből és még ki tudja honnan) származik, csak azért mert a számukat tekintve nem férnek bele a mintegy hatszáz „finnugor eredetű” alapszavaink közé.

A ”szent” szavunk is ezek közé tartozik. Eredetéről a régebbi és az újabb etimológiai szótárak sem egyeznek. Az egyik szerint latin, a másik szerint ismeretlen szláv eredetű. Akár így, akár úgy, mindenképpen átvétel. Pedig létezik a „nevető harmadik”, a közvetítő nyelv, a sumir.

A „szent” kifejezés lényege, jelentése minden nyelvben ugyanaz: Szentek azon megdicsőült lelkek, akik kegyes [ember]életük miatt még a földön tiszteletben részesültek, akik a földön Istennek híven szolgáltak és [a földi életük befejezése után] istenes életük jutalmául a mennyei dicsőséget elnyerték[1].

Szent Péter jelképe - A mennyország kulcsa (részlet, Szent Péter szobra, Münster, Überwasserkirche – wikipedia.org)

Csakhogy nem mindenik kegyes életű ember szent, hanem csak azok, kiket a katolikus anyaszentegyház e címmel fölruház. Hiába voltak mind a nép, azaz a közvélemény, mind a valóságban kegyesek és szentéletűek, nem lehettek felavatott szentek. Csak akkor, ha az egyház, vagyis a római pápa ünnepélyesen megadta nekik (canonisatio) a „szent” címet, és elrendelte, hogy az élő hívek által kegyeletben tartassanak és nyilvánosan tiszteltessenek. 

A háromarcú Szentháromság. Középen a szakállas Atya, a jobb oldalon fiatal férfiarcként a fiú, a bal oldalon a női arcú Szentlélek. A régi magyarok tudhatták az ősi titkot, hogy a Szentlélek nem más, mint a "Magna Mater," a magyar ősvallás istenasszonya. Talán a  katolikus egyház változtathatta lélekké, hiszen 1628-ban  Orbán pápa  betiltotta   háromarcú ábrázolást. A freskón az alak baljában az élet könyve, jobbjával áldást oszt. Az isteni hármasság harmadik tagja a sumiroknál is nő volt: Enlil-Enki-Ninhursag. (Szkíta stílusú freskó. Gömörrákos, Gömör, Felvidék/Szlovákia – kiváncsiturázo.blog.hu)

Háromarcú szkíta aranyfüggő (Kul-Oba kurgan, Ukrajna – enciklopediaofukraine.com)

Szentek minden vallásban vannak. A hagyományos vallásokban leginkább elfogadottak a latin (római) és a görög egyház szentjei: az arkangyalok, a szent család tagjai, az apostolok, a kereszténység első hirdetői, az egyházatyák, a vértanúk, a különféle rendű-rangú egyházi emberek, a remeték, a szüzek, és az egyháznak nagy szolgálatot tett királyok, uralkodók stb.[2]

1083-ban a nagyhatalmú Szent (I.) László magyar király pápai engedéllyel (?) avatta szentté I. István magyar királyt. (Szent Lászlót formázó konzol a besztercebányai Mária Mennybemenetele templomban, XIII. sz. Fényképezte: Görföl Jenő – felvidék.ma) 

A magyar ember számára az örökigazságok, eskütételek, adott szavak is lehetnek szentek, s a régiségben ezt be is tartották. Átvitt értelemben szent, ami igaz, amit vitathatatlanul hinni és teljesíteni kell: szent igaz, szent igazság. Szent az ígéret, a fogadás, az eskü, az adott szó stb.[3]

„A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára”  szerint a „szent szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén svet, szlovák sväty. A magyarba egy igen régi, még nazális –et tartalmazó, k(örül)b(belüli).  [szvent] ejtésű déli szláv szó kerülhetett, amelyből a szóeleji mássalhangzó-torlódás miatt a v kiesett, akárcsak a szabad esetében.”[4]

Íme, itt a feltételes mód!

Tehát a nyelvészek nem tudják, csak feltételezik, hogy a „szent” XI. századi [déli] szláv jövevényszó, mert a honfoglaló magyarság a Kárpát-medencében szláv lakosságot talált, s rájuk települvén a szavaikat átvette:  „Az állami élet kialakulásával esett időben egybe a kereszténység felvétele is, melyben szláv térítő papok jelentékenyen közreműködtek. Innen van, hogy – a latin hatás mellett – egyházi terminológiánk tekintélyes része szláv eredetű: kereszt, szent, malaszt”[5] stb.

A X-XI. században valóban volt a Kárpát-medence peremvidékén némi szláv lakosság, ám a nagymérvű nyelvi és egyéb műveltségi átvétel elutasítandó. A régészeti leletek tanúsága szerint a magyarság műveltebb volt, mint az itt talált szlávság. A szláv sírokban szinte semmi mellékletet nem találtak, a „hon-visszafoglaláskoriak” viszont fejlett műveltségre valló, gazdagon díszített tárgyakkal voltak tele. Fordított okoskodásnak tűnik, hogy a műveletlenebb szlávságtól vettük volna át a legismertebb vallási szavunkat, a „szent”-et és még sok mást.

A magyar „szent” szó nem lehet szláv átvétel, hiszen a latin sanctus (szent), az óperzsa zend és a szpenta a magyar szent szóhoz hangzásra is jobban hasonlít, mint a szláv szvatihoz (cseh: svatý).  A szláv kölcsönzésének ellentmond, hogy a X-XI. században a Kárpát-medencében zömében latin nyelvű német papok terjesztették a római kereszténységet. Voltak köztük szlávok, de nekik is a latin nyelvet kellett használniuk. VIII. János pápa Kr. u. 873-ban, majd utána többször megtiltotta Metódnak a liturgiában  a szláv nyelv használatát.[6]

Cirill és Metód, a két görög szerzetes  a glagolita ábécé és az óegyházi/ószláv nyelv megalkotója  (XV. századi ószláv krónika – magyarkurir.hu)

Metód próbálkozhatott ugyan szláv nyelv használatával, de a pápa nem járult hozzá. Kikötötte, hogy a hittérítők ”ne szláv nyelven végezzék a szertartásokat, mint ezt a bolgárok és oroszok teszik”. 973-ban jött létre a regensburgi püspökséghez tartozó prágai püspökség. Ez előtt Csehországban sem volt szláv nyelvű a liturgia.[7] Több évtizeddel az 1054 évi egyházszakadás előtt már mutatkoztak a vallási ellentétek az egységesnek tűnő római és a bizánci kereszténységben.  A pápa azért tiltakozhatott a szláv nyelv használata ellen, hogy ezzel is különbözzön bizáncitól, amely az bolgár és orosz nyelvterületen megengedte az anyanyelv használatát. Metód bizánci keresztény lévén természetesnek találhatta, hogy Bohémiában[8] szláv nyelven "prédikáljon", térítsen.

Kétlem, hogy a hittérítők a magyaroknak szlávul vagy latinul prédikáltak volna, hiszen a megtérítendő nép egyik nyelvet sem értette. Ezt bizonyítja I. András 1046-ban íratott Vata imába foglalt megátkozása, az I. András király korabeli magyar nyelvű imák: Templomi, gyülekezeti zsolozsmázásra készült, s addig kellett imádkoztatni a hívekkel, míg bizonyosan el nem hitték, hogy Vata a magyar szabadságharc vezetője „garázda lófő”. 

Az „Imák”-ban háromszor fordul elő a „szent”. Kétszer Máriát írja szentnek: „sent maria assunt hyveuc” és „sent maria hyveuc”; egyszer pedig I. Andrást, a későbbi magyar  királyt: „sent ieleus Andoreus urut”.[9] 

András király korabeli Imák (OSZK, 1365.fol.Hung. A hamisítványok között van, pedig nem az – mek.oszk.hu  és  MartonVeronika: I. András király korabeli Imák, Matrona, Győr, 2006.)

Az első hitelesnek tartott nyelvemlékünkben, a Halotti Beszéd-ben is előfordul a „szent” szó: „És vimádjuk mend szentököt” stb.[10]

A magyar „szent” kifejezés a XIX. századi etimológiai szótára latin sanctusnak felel meg, s a Czuczor-Fogarasi szótár a latinból eredezteti. Hangtanilag közel áll az ugyancsak a latinból származott francia saint, a szláv szvieti, szväti, szvati szóhoz stb. Csaknem ugyanilyen a zend[11] nyelven írt ősrégi Zendaveszta szövegében előforduló szpenta vagy a román sfinta (szent) szó, melyekhez hangokban a fönti szláv szavak közelebb állnak, mint a latin sanctus szóhoz. A mongol szain (= jó, szép, nemes) gyakran a vallásos és isteni dolgok jelzője.[12]

A fentiek szerint a magyar „szent” szónak a latinból és a szlávból való eredeztetése  megnyugtatón nem hihető

A nagyfokú latinbetűs átírási és jelentésbeli hasonlatosság miatt a sumir SzA.AN.GU olvasatú, templomi elöljáró jelentésű szóból egyeneságon, de külön-külön eredeztethető a magyar „szent” és a latin „sanctus”, s e kettőből vagylagosan a szláv „szent” kifejezés. 

Sumerban minden templomnak csak egy szanguja, vagyis legfőbb papja, elöljárója lehetett. Ő volt a templomi papság vezetője, a templom főpapja.[13] A feladatköre megfelelt a „szent” szó mai értelmezésének: „Szent az, aki a földön Istennek szolgál”. A templom főpapja, s valamennyi pap valóban Isten és az emberek közötti összekötő kapocs, s ilyetén minőségben különbözik az egyszerű embertől, hiszen istent szolgálja, vagyis szent, még akkor is, ha esetleg a mai papokhoz hasonlóan nem is élt/él Istennek tetsző életet.

A három jelből álló, háromszótagos SzA.AN.GU szó ékjeleinek jelentése: 

 SZA - nép

AN - Isten, istent jelentő szócsoport meghatározó

GU - kötelék, csomó

Összeolvasva: Népet és Istent összeköt[ő].

A fordítás  tökéletesen egybevág a „szent” szó értelmével.

A magyarság elődei a szkíta-magyarok egy része a Kaukázusba majd a Meotisz vidékére húzódott a népirtó sémita asszírok elől, s megalapította Dentumagyariát, a Don-tövi Magyarországot. Másik részük a Pártus Birodalomból a szászánida perzsa bekebelezést kikerüledő a szkítafajú hunoknál talált menedékre. Majd ellenállva a kazár kagán beolvasztó törekvéseinek, nem vette fel zsidózó vallást, hanem elindult Etelköz, majd a Kárpát-medence felé. Vitte magával a zoroaster és a manicheus vallás szertartásrendjének számos szavát, köztük a „szent”-et is.

Manicheus próféták: Mani, Zoroaster, Buddha és Jézus – Az Univerzum négyessége  (XIII-XIV. sz. – csct.ugent.be)

A görög és a latin szertartásrend szavait a magyarság nem a szlávoktól kölcsönözte, hanem már a hon-visszafoglalás előtt a dontövi Magyarországban, vagyis Dentumagyariában már ismerte, és a saját anyanyelvén, magyarul használta.  

[1] A magyar nyelv szótára. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából Készítették: Czuczor Gergely és Fogarasi János. Emich Gusztáv magyar akadémiai nyomdásznál, Pest, 1862. szent címszó –  A továbbiakban Czuczor-Fogarasi

[2] Révai Nagy Lexikona, I-XXI., Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Bp., 1911-1935.   szent címszó

[3] Czuczor-Fogarasi i. m.

[4] arcanum.hu (Magyar etimológiai szótár, szent címszó)

[5] MNyT. i. m.  287-289. pp.

[6] Böhm János: A liturgikus nyelvekről, Az Érseki Lyceum Könyvnyomdája, Eger, 1897. 39. p. 

[7] Böhm János i. m. 52. p.

[8] Csehország (Morvaország nélkül) középkori latin neve.

[9] Marton Veronika: I. András király korabeli Imák, Matrona, Győr, 2006. 62. p.

[10] Révai Lexikon i.m. szent címszó

[11] A parszik, az óperzsák utódainak szent könyve zend nyelven íródott. A vallásalapító Zoroaszter tanait tartalmazza. A mai nyelvtudomány szerint a zend iráni nyelv. Horvát István és Szabó József szerint közeláll a magyarhoz, a magyar rokonnyelve.

[12] Czuczor-Fogarasi i. m. szent címszó.

[13] D. 314. 28. sz.

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!

A Tatai Nyugdíjas Klub meghívására 

2020. február 10-én, Tatán

„A sumir Bau istennő és a magyar Boldogasszony” 

c. előadást tartok.

 Hely: Magyary Zoltán Művelődési Központ, 2890 Tata, Váralja u. 4.

Idő: 2020. február 10., hétfő,  15.00-tól…

Bau, Lagas védistennője (alabástrom - wikiwand.com)

Az előadás rövid ismertetése:

A magyar Boldogasszony és  BA.U, a mezopotámiai Lagas város védistennője közti hasonlóság, sok esetben azonosság nem véletlen egybeesésnek, hanem valamiféle közös eredetnek tudható be. Az I. István király korabeli keresztény térítés ellenére a magyarság hite megőrizte ősi Istenasszonyának emlékét, és minden tulajdonságát a Boldogasszonyra ruházta rá. A BAU, vagyis a „dús legelőt adó” istennő feladatköre szinte pontosan megegyezik a Boldogasszonyéval. A különbség csak az, míg a Boldogasszony maga az élet adója, védője, a bőség, a termékenység, az aratás, a növény és állat szaporodásának, egészségének óvó-védő istenasszonya, addig e feladatokat a sumir istennő 7 leánya végzi el. A Boldogasszonyhoz hasonlóan BA.U istennő, a BA.BA, vagyis a bába is segíti a magzat világrajövetelét, védi az áldott állapotú és a gyermekágyas asszonyokat.

A vetített képes előadás BAU istennő és a leányai feladatkörét egybeveti a Boldogasszonyéval, és bemutatja, népünk hite az istennő ősi örökségéből mit őrzött meg

Kedves Olvasóim, kedves érdeklődők!

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy az Álmos Király Akadémia Győri és Győr-környéki Tagozatának meghívására

Győrött 2020. január 24-én, pénteken 18.00-20.00-ig

 Nimród, a hun-magyarok őse   

c. előadást tartok

Helyszín: Győr, Szigethy Attila u. 109. (Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület Családi Kör, előadóterem)  

Érdeklődés: 06-70-600-7505

Tájékozódás: www.kubinyitamas.hu

Asszír uralkodó a kísérőivel (üvegmázas tégla-töredék az ókori Nimrud városból (Kalchu, Irak, Kr.e. 875-850, British Museum)

Az előadás rövid ismertetése:

A magyar krónikák és népünk hite szerint Nimród a magyarok és a hunok ősatyja. A vetített képes előadás a kusita/szkíta Nimródnak, a magyarság elhallgatott, és a mesék világába utasított ősatyjának származását, életútját, továbbá uralkodásának az Ószövetségből ismert és az ókori írók munkáiban fellelhető történetét mutatja be. A Biblia írói Nimródhoz egyetlen népet sem rendeltek, holott Noé minden leszármazottjához egy-egy ókori nép kötődik. Ennek oka, hogy „nimród” méltóságnév, ami a félistenként tisztelt hősöket, nagy uralkodókat, országalapítókat és népősöket illette meg. Nimród életének eseményei legalább annyira valószerűtlenek, mint az ószövetségi történetek. A különbség az, hogy a papság által mintegy kétezer éve sulykolt bibliai események máig élnek a köztudatban, míg Nimród valós története feledésbe merült.

Nimród király állítólagos fejszobra (töredék, Nimrud Dagh, ókori Commagene királyság,Törökország – beliefnet.comI

 xxx

Az alábbiakban mellékelem Cséby Tamás, az Álmos Király Akadémia Győri és Győr-környéki Tagozat kezdeményezőjének írását a Tagozat megalakulásról:

 Kedves hajdani Atilla Király Népfőiskolás társaim!

Sok víz lefolyt a Dunán, azóta, hogy a reális és igaz történelmünkről az ismeretszerzést abbahagytuk a néhai radikális Jobbik keretein belül. Nem hittük volna, hogy az igazság útjáról is vakvágányra   lehet vezetni nemzetünket.

Igaz soha nem voltam semmilyen pártnak a tagja, de a hazám, a nemzetem sorsa mindig szívügyem maradt, főleg mióta megtudtam, hogy több ezer éve hamisítják a történelmünket, és föl akarják számolni a hazánkat.

Ebbe soha nem nyugodhatunk bele, mert őseink több ezer év óta a Kárpáthaza örökös örökösei voltak, és az özön-víz előtti nagyon magas kultúrát képviselték és hagyományozták az emberiség felemelkedésére.

Az ismeretszerzéseimet én azóta sem hagytam abba. A Szent Korona Szabadegyetemről az Álmos Király Akadémiára vezetett az utam, ahol neves és hiteles előadók (Dr. Varga Tibor jogtörténész; Dr Bakay Kornél történész, régész professzor; Dr. Hidán Csaba történész régész, Dr. Andrásfalvi Bertalan  néprajzkutató professzor; Dr. Eöry Ajándok kínai gyógyászati szakorvos -- Meridián torna magyarországi bevezetője -- ; Kubinyi Tamás neves média szakember és író az Álmos Király Televízió elindítója és az Álmos Király Akadémia megalapítója vezetője segítségével képeztem magam.

Kubinyi Tamástól kaptunk bátorítást arra vonatkozóan, hogy Győrben öt társammal elindíthassuk az Álmos Király Akadémia Győri, és Győrkörnyéki Tagozatát. 

2020. január 24-én 18.00-tól a Győr Szigethy A. u. 109. a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület Családi Kör Előadó termében megtarjuk első és remélhetőleg havonként 1 alkalommal folyamatosan ismétlődő történelmi, őstörténeti előadásainkat, részben saját kutatásaink és ismereteink,  részben hiteles és elismert szakember gárda segítségével.

Az előadásokon bárki részt vehet végzettségtől, korhatártól függetlenül díjmentesen, később is csak a meghívott előadóink költségeinek fedezésére kívánunk becsület kasszát bevezetni, amennyiben egyéb fenntartási forrás nem kerül a birtokunkba.

        Üdvözlettel, szeretettel:

Cséby Tamás: mailto:cseyt@kabelnet.hu;

        Tel.:  06-70/600-75-05.

A mai magyar nyelvtanok, szótárak stb. *-gal jelölik azokat a szavakat, melyeknek az eredete feltételezett, nem bizonyított és nemegyszer a nyelvészek következtetéseken alapuló „találmánya”. Szinte hihetetlen, hogy az efféle „csillagozott”, szavak, kifejezések elemzésének könyvtárnyi irodalma van. Bevallhatnák: „Nem tudjuk”. Esetleg megállapíthatnák: A hon-visszafoglalás korában a Kárpát-medencei szlávsággal a hun-avar-magyar nép ismertette meg a magával hozott magasszintű műveltség, a hadászat és az államszervezés stb. alapelemeit. S ebbe beletartozhat a „gazda” is, csakhogy a mai magyar nyelvtudomány e szót valamilyen szláv eredetű jövevényszónak tartja.

Gospodin/úr és muzsik/paraszt (orosz, sites.google.com)

 „A magyarba egy közelebbről meg nem állapítható szláv nyelv ’gospoda’ szava kerülhetett át ’vendégfogadó, házigazda’-féle jelentésben” és *gazdá-vá rövidülhetett”.[2] Az orosz/ukrán és a bolgár nyelvben a господин kifejezés jelentése ’úr’, a „gazda” meg хoзяин. A magyarban a gazda nem úr, hanem inkább a javak, a hozzátartozók gondviselője, ápolója; bár a két kifejezés eléggé hasonló értelmű.

XVII. századi magyar paraszt és nemesúr (Townson, Robert: Travels in Hungary/Utazások Magyarországon, belső címlap, G.G. and J. Robinson, London, 1797)

A tót/szlovák, szerbhorvát nyelvben a gazda hangalakja és írásképe megegyezik magyaréval; sőt az újlatin románban is g’azdă. Úgy tűnik, az említett nyelvekben a nyelvészek felismerték a szó magyar eredetét, ezért kellett elővenni a ’gospodá’t. Ötletszerűen sem merült fel, hogy fordított átvétel is lehet, és a magyar nyelvből került a szláv és az újlatin nyelvekbe.

A hun-avar-magyaroknál korábban egyetlen szláv népcsoport sem érkezett Kárpát-medencébe. Egyik sem volt a műveltség azon fokán, hogy magának tulajdoníthatná a „gazda” szót, ami számos „szláv” eredetűnek tartott kifejezéssel egyetemben a fejlett, kiválóan szervezett, a növénytermesztést, állattenyésztést, vízgazdálkodást stb. ismerő magyarság sajátja.

A szláv törzsek VI. századi elhelyezkedése (Készítette: Seikoen – wikipedia.org).

A szlávság őshazája a Visztula és a Dnyeper középső folyása között volt. Északi határa Varsó vonaláig húzódott, délen nem érte el a Kárpátokat.[3]

A déli szlávság népcsoportjai az avarok nyomán szivárogtak be az illír és trák lakosság közé.

 „A nyugati és a déli szlávok legnagyobb részét a hunok, majd az avarok, később pedig a bolgárok telepítették le Közép-Európában és a Balkánon… a frankok és Bizánc elleni gyepűnépekként.”[4] A tótok, azaz a szlovákok elődeit is határőrnépként telepítették északra, az erdőségekben gazdag, javarészt lakatlan magyar Felvidékre.

Női fejet ábrázoló avar övveret (Katona József Múzeum, Kecskemét – kecskemet.hu)

Az avarok a lázongások elkerülése végett a szaporodó szlávságot megosztották és szervezetten telepítették birodalmuk határvidékre. A széttelepített népek minden időben vitték magukkal saját földrajzi neveiket. Így a Kárpát-medencében mind északon, mind délen máig megőrződtek az avar-kori tudatos áttelepítésekre utaló azonos szláv nép- és földrajzi nevek: Lengyelországban a fehér horvátok, Dalmáciában a vörös horvátok, az Elba vidékén a (kiirtott, kihalt) szorbok és a vendek, a Balkánon a szerbek, a Dráva mentén a vendek, illetve az utódai élnek. A Kárpátokban vannak a tótok (szlovákok), Tótországban, a mai Szlavóniában a szlavónok, délebbre a szlovének.[5] (1920-ban, a trianoni döntés után e népnevekből alkották a szlovák, Szlovákia elnevezést.)

IX. sz. második felében Kijev magyar fennhatóság alá tartozott. Álmos (Olma) fejedelem a varég (viking) Askoldot és Dirt ispánként hagyta az általa alapított városban. 882 évi meggyilkolásuk után (882) után jött lére a „Kijevi Rusz”.[6]

A magyarországi nemzetiségek tudatosan, talán érdekből elismerték a magyarság művelődésbeli, „gazda-főségét”. Erre utal az irodalmi művekből jól ismert jelenet, a magyar gazda előtt hajbókoló móc vagy tót: „Gazd'uram így, gazd'uram úgy ….!”[7]  

Román "gazdasszony" ( Viski Károly: Erdélyi népélet – arcanum.hu)

A XIX-XX. századra osztrák felbujtásra a nemzetiségek megváltoztak, erőre kaptak, és Trianonban az öntudatra ébredésüket támogató magyarságot kifosztották; azóta is „azokat gyűlölik, akiknek ártottak”. (Tacitus)

A Czuczor-Fogarasi szótár[8] szerint a „gazda” gaz gyökének elsődleges jelentése ”haszontalan fű, gyimgyom, mi a vetésekben, kertekben terem, s melyet legfelebb tűzre használhatni.” Ám a magyar középkorban másképp értelmezték.  Anonymus tanúsága szerint a gaz szó valamilyen erdőséget jelentett: „...erdő, amelyet petur goz-nak hívtak (…siluã que΄ dicit˜ petur goz…” ~ …silvam quae dicitur Peturgoz…[9].   

Szántó magyar gazda (Az Osztrák-Magyar Monarchia képekben – tankonyvtar.hu)

Kézai Simonnál[10]: „A Gozd-nak mondott hegyekben…” (… in montibus, qui Gozd dicitur…). „A Gozd v. Gazd törzsök tehát önállólag használatban vala egykor, s valamely helyiséget (erdőséget) jelentett.  „Ebből elvonással jött létre a gazd (gaz-d), melynek értelme annyi, mint mezei tárgy v. tárgyak.” [11] Személyként „mezei munkássággal, földmíveléssel foglalkozó”.  Ezt támasztja alá a közismert szólás, hogy „A gazda szeme hizlalja a vetést.”

Ám a „gazda” kifejezés eredete nem áll meg a magyar középkornál, sokkal régebbre, a mintegy 5 ezer évvel ezelőtti sumir korra vagy még régebbre nyúlik vissza. Vélhetőleg az Erdélyből Mezopotámiába származott írástudó Jemdet-Nasr nép vitte magával.

A sumir  GA.ZI.DA.A szószerkezet[12] feltétélezett latinbetűs hangzósítása és az alkotó jelek jelentése nagyon hasonló a gazda szavunknak a Czuczor-Fogarasi szótárban megállapított, „mezei munkával foglalkozó személy” jelentéséhez. 

A fordítást megkönnyítette, hogy a tábla szövege[13] emberek által végzett különféle tevékenységek, foglalkozások felsorolása. Minden jelcsoport egyetlen, személyre utaló, álló ékjellel kezdődik. Ez megfelel a mai felsorolásokban a „fő” kifejezésnek. Pl. 1 fő mezőgazdasági munkás, 2 fő halász stb.

Alább a felső sor a sumir vonalas jel, alatta az új-asszír szótári jel, majd az olvasat, végül a jelentés következik. 

Összeolvasva: _A csatornázott föld_et tönkebúza maggal megtermékenyít_ő.

Magyarosan: A csatornázott földet tönkebúzával bevető ember.

A megfelelően előkészített, öntözött, csatornázott termőföld alkalmas a gabonaszemmel való megtermékenyítésre, vagyis a vetésre. E munkát valakinek el kellett végeznie. Ö a magvető, a paraszt. A megtermékenyít egyes szám 3. személyű cselekvést jelentő igekötős ige. E szószerkezetben nincs jelölt tárgy. A sumir korban az írásban sem a tárgyat, sem a birtokviszonyt nem jelölték. Erre a magyar nyelvben is van példa: „Júlia szép leány, kiment búzavirágszedni a búzamezőre…”

A fentiek alapján kijelenthető, a gazda köznév egyáltalán nem valamelyik ismeretlen szláv nyelvből kölcsönzött jövevényszó, hanem a magyar nyelv sajátja. Ezt a Czuczor-Fogarasi szótár megfelelő szócikkén keresztül  az  „ékiratok” is tanúsítják. Elődnépünk, a sumir a GA.ZI.DA.A kifejezést mezőgazdasági foglalkozásnévként használta, paraszti munkát, vetést végző embert jelölt vele. A többezer évnyi távolság ellenére a kifejezés hangzósítása sem igen változott.

Állatokat terelő sumir „gazda” (sumir pecséthenger nyomat, Uruk kor IV. - jessicadavidson.co.uk)

A különféle népeknek, pl. a szlávságnak ajándékozott szavaink jórészéről, aprólékosabb, hosszabb elemzéssel kimutatható a  magyar elsődlegesség, eredet. Így a nyelvészek által könnyelműen átengedett, „átelemzett” szavaink jórészét, a törzsökös magyar szavak számát növelendő, vissza lehet és kell tőlük venni!

[1] A szófejtésekhez Labat, René: Manuel d’Épigraphie Akkadienne, Imprimerie Nationale, Paris, 1948. és Deimel, Anton: Sumerisches Lexikon, Verlag des Päpstlichen Bibelinstituts, Roma, 1928. szótárait használtam.  

[2] A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, Akadémiai K., Bp.,1967-1976. I-III., „gazda” címszó.

[3] Kniezsa István: A szlávok őstörténete. In: Szekfű Gyula (szerk.): A magyarság és a szlávok, Lucidus Kiadó, Bp., 2000, Szőcs Zoltán recenziója, 2015. 03.03. 

[4] Götz László: Keleten kél a Nap, I-II. Püski K. 1994, 226. p.

[5] L.m.f. 227. p.

[6] Вернадский Георгий Владимирович: История России (Oroszország története), I-V, Древняя Русь (Az ókori Oroszország), I. 1943 / Тверь—М.: Леан, Аграф, 1996; cт. 313.

[7] Madách Imre: A civilizátor; Jókai Mór: Erdély aranykora stb. 

[8] A magyar nyelv szótára, készítették Czuczor Gergely és Fogarasi János, I-VI. köt, Emich Gusztáv magyar akadémiai nyomdásznál, Pest, 1862-1874. II. köt., vö. gaz, gazd, gazda címszót,1039-1042 pp.

[9] Anonymus Gesta Hungarorum, Hasonmás k., ford. Pais Dezső, Magyar Helikon, Bp. 1975., 43. bek.,18,116 pp.

[10] Kézai Simon mester magyar krónikája, Ford. Szabó Károly, Kiadja Ráth Mór, Pest, 1862.

[11] Czuczor Fogarasi i. m. 1040. p.

[12] VAT 12547. In:Vorderasiatische Texte - Fara Schultexte,J.C. Hinrichs’sche Buchhandlung, Leipzig, 1923,12.p. 

[13] L.m.f.

Sumir szántóvetők (pecséthenger-nyomat - brewminate.com). Baloldalon a „kenyér” kettőzött jele, jobbra alatta a „föld” vonalas jele. Bár a második jel felismerhetetlen, mégis feltételezhető, hogy a pecséthenger-nyomat vetéselőkészítő szántást ábrázol)   

A következő cikkekben néhány sumir és magyar szó közös eredetével,  érdekesnek ígérkező megfejtésével[1] foglalkozom. Teszem ezt, hogy a kedves Olvasóban tudatosítsam anyanyelvünk régiségét, nyelvtana változatlanságát és változhatatlanságát, amelyet mostanság próbálnak az idegenszívű, idegen nyelveket beszélő írástudók több-kevesebb sikerrel módosítani. Némelyek úgy vélik, ha idegen szavakat, kifejezéseket szuszakolnak a magyar nyelvbe, műveltebbnek tűnnek. Mások idegen szavak, szószerkezetek stb. használatával  iparkodnak anyanyelvünket érthetetlen zagyvalékká változtatni, hogy mielőbb feledjük a magyar észjárást, veszítsük el magyarságtudatunk maradékát.

Csak egy kis szórend! (Magyar Nemzet, MTI hír)

A sumir nyelv számos gyöke, szava, szószerkezete visszaköszön a mai magyar nyelvben. A megfejtés nem egyszerű logikai-nyelvtani gyakorlat. A sumir szótári szavak latinbetűs átírására épülő jószándékú okoskodó elemzések számos félresikerült megfejtést eredményezhetnek.

Figyelembeveendő, hogy sumir és a magyar nyelv közötti mintegy 5000 évnyi távolság alaposan fellazította anyanyelvünket. Ezidő alatt számos szó, kifejezés keletkezett, vagy más nyelvekből vétetett át. Ám nemegyszer kiderül, hogy az állítólagos közvetítő nyelv is a sumir nyelvből örökölte, vette át. Lehet vitatkozni, melyik az elsődleges.

Urukban istennőként tisztelt NIN-S_zUN, Gilgames anyja, SIR.BUR.LA^ki város védistenője  (szteatit dombormű-töredék, kb. Kr. e. 2350,  Louvre, Paris – commons.wikimedia.org)  

d ~Istent jelentő szócsoport meghatározó     NIN  ~ nő + ruha (összetett jel) = felöltözött asszony, úrnő    SUN ~ vadtehén

 A ^dNIN.SUN név jelentése: (Vad)tehén úrnő, azaz istennő.

A NIN a „nő” és a „ruha” összetétele. Tehát a megfelelő, alkalomhoz, ranghoz illő öltözéket viselő asszony az úrnő.  A SUN jelentése vadtehén. Ezesetben nem az „állat” jelentés az elsődleges, hanem a tehén legjellemzőbb tulajdonsága, a tej. A tehen(ek) nemcsak a borjaikat, hanem az embereket is ellátták tejjel. Anyaként NIN.S_zUN istennő is szoptatott, táplálta a fiát, Gilgamest. E tápláló feladatköre miatt tisztelhették SIR.BUR.LA^ki, azaz Lagas városában.

NIN-t, vagyis az úrnőt,  tisztelet övezhette. A kifejezés magyar megfelelője a „néni”. E megszólításban az idős asszonyoknak, a "néniknek" kijáró tiszteletadás rejlik.

Meggyőződésem, hogy a Kr. e. 5600-5200 éves tatárlakai korongok[3] (amulettek) készítőinek nyelve jócskán, mondhatni évszázadokkal megelőzte a sumirt. Ám e kevés írásjel nem elegendő a nyelv megismeréséhez, visszaállításához, ezért a szófejtéseknél, a nyelvtani azonosságok vizsgálatánál a milliónyi agyagtábla megőrizte szövegemlékeket kell alapul venni. A mi szerencsénkre és a sumirok szerencsétlenségére a hódító sémita népeknek kénytelen-kelletlen meg kellett ismerniük az őslakosság nyelvét, hogy a tudásukat felhasználhassák, őket meg szolgasorban tarthassák.  

x x x

Szófejtésekkel, sumir-magyar szóhasonlításokkal sokan foglalkoznak. A sumir szavak a latinbetűs átírása alapján a magyar szavakkal egybevágó kifejezéseket ragadnak ki: Mondván, ez már megvolt a sumirban. Íme, a két nyelv hasonlóságának (rokonságának) újabb ékesszóló bizonyítéka! Teszik ezt anélkül, hogy megvizsgálnák a sumir vonalas jel, illetve a babiloni-asszír ékjel valós jelentését[1], s ha összetétel, az alapszavakat. S csak átabotában nézik meg, hogy a régi és az új, a szavak eredetét feltáró (etimológiai) szótárak mit írnak a vonatkozó magyar, illetve az idegen kifejezés eredetéről. Ezeket elmulasztva könnyű kisiklani. Így lett az indoeurópai és az újlatin nyelvekben  járatos  szófejtők értelmezésében az asszír-babiloni „Anu” férfiistenségből „anya”. A kisiklás oka, hogy a név magánhangzóra végződik, ami az újlatin nyelvekben általában nőnemű, másrészt a latin betűs átírás hangzósítása meg szinte egybevág a magyar „anya” szóval.

A szófejtés leggyakoribb buktatója maga az anyanyelv. Kisebb vagy nagyobb mértékben mindenkit befolyásol annak az államnak a nyelve, ahova a sors kegyéből vagy kegyetlenségéből született, pl. indoeurópai nyelvi környezetbe. Ezért a magánhangzóra végződő szavakat óhatatlanul, szinte ösztönösen nőneműnek érzi. Ha pedig magyar az anyanyelve, akkor meg szinte adódik az „Anu = anya” összeboronálás.

Így járt a marcona „Anu isten” is.

A-nu isten szobra (sumir/akkád kor, Esnunna/tell Asmar, Kr.e. 2900-2600, gipsz, bitumen, kagyló, kő, 29,5x125x10 cm, Metropolitan Museum – metmuseum.org)

A-nu, az akkád istenkör  égben lakozó legmagasabb rangú istensége.   A sumir AN isten megfelelője. Mind a vonalas, mind az ékjelének olvasata AN, jelentése isten, ég, magas, tiszta. A ^d –vel jelölt latinbetűs átírás jelentése: istennevek előtt álló szócsoport-meghatározó, hangzósítása: dingir.

A sumir AN jel önmagában istent is jelent, míg a sémita akkád A-nu nem. Ez utóbbinál mind az ékjeles, mind a latin betűs átírásban elébe kell tenni az istent jelentő szócsoport meghatározót. Az asszír-babiloni jel latinbetűs átírása:  ^il.

A kétféle írásképű jel jelentése ugyanaz.

Szócsoport meghatározóként "dingir" a  sumir olvasat, az asszír-babilonié meg "il". Az első csillagforma jel sumir vonalas írással, a második új-asszír ékírással  íródott. (A mai szótárak az új-asszír ékjeleket veszik alapul.)  

A akkád-babiloni-asszír istenkörben ^ilA-nu istenén nevében mind az „il” előtag, mind a  név második része a "nu" istent jelent.

 A szótár az ^ilA-nu név többféle értelmezését valószínűsíti; a szövegkörnyezetet alapul véve csak egy fogadható el:

• Víz: Utal a csapadékszegény Mezopotámiában nagybecsben tartott éltető vízre.

• Atya: A főisteni szerepkörnek teljesen megfelel. Az emberek és az istenek atyja, ám ez nem derül ki a név jelentéséből.

• Nemző (atya v. isten): A minden élőt (és élettelent) létrehozó.

• Istenatya, atyaisten - Birtokos jelzős szerkezet: aty(j)a, az isten(ek)é. A magyar anyanyelvűek e kifejezésből kiérzik a többes számot.  

• Én, az isten: A sok közül melyik? A sumirok a teremtőt imádták, a többi istent tisztelték.   

• Én, az istenek istene: A névbe beleolvastatik az ^il szócsoport meghatározó. Az „isten” szó kettőzése erősíti a többes számot.

A szószerkezet jelentése:  én, az istenek istene, esetleg én, a nemző isten.

Összefoglalva: Az „anu”, pontosabban az ^ilA-nu kifejezés nem utal semmiféle nőre, asszonyra; nem jelent anyát, hanem férfiistenség, a sémita akkád-babiloni-asszír főistennek, az istenek istenének a neve.

A sumir szövegeket értelmező, megfejtő nyelvészek anyanyelve elenyésző kivétellel indoeurópai volt. Néhányan (Lenormant, Rawlinson stb,) felismerték, hogy francia, illetve angol anyanyelvük korlátozza a sumir nyelv helyes értelmezését, s elkezdték a magyar nyelvet bevonni a szövegfejtésbe. Lenormant magyar tanácsadója Galgóczy János volt, Henry Rawlinsoné pedig Ipolyi Arnold.

A szomszédos országok indoeurópai, ill. újlatin  nyelvei (szlovák, ukrán, román, szerb, horvát, német) megkülönböztetik a nemeket. Ki tudja, milyen meggondolásból mindenik névszót, lett légyen természetes nem vagy élettelen tárgy, fogalom, valamelyik a természetes nem nyelvtani kategóriájába  sorolják.

Így

• a német kislány semlegesnemű: das Mädchen; pedig a világrajövetelkor egyértelműen megállapítható a gyermek neme.

• a szlovák, cseh hős, -a-ra végződő hímnemű szó: hrdina. A hősök általában férfiak. Vajon a régiségben a tót nők között is voltak hősök?

• a román gazda nőnemű: g’azdă. A románoknál „a nők viselték volna a nadrágot”? Aligha. Inkább a magyar eredetű gazda szó -a végződése miatt került e kifejezés a nőnemű román szavak közé.

Román pásztorok (mek.oszk.hu)

Vajon az MTA által hivatalosított, szláv jövevényszavakhoz sorolt „gazdá”-t vissza lehet-e csalogatni a magyar nyelvbe?

(Folytatása következik!) 

[1] A szófejtésekhez Labat, René: Manuel d’Épigraphie Akkadienne, Imprimerie Nationale, Paris, 1948. és Deimel, Anton: Sumerisches Lexikon, Verlag des Päpstlichen Bibelinstituts, Roma, 1928. I-IV. kötetét használtam.  

[2] Újabb magas árhullám érte el Velencét. In: Magyar Nemzet, 2019. november 16., szombat

[3] Merlini, Marco: La scrittura é nata in Europa? (Az írás Európában született?), Avverbi Editore, Roma, 2044. 289.p. In: Marton Veronika: Nimród, a hun-magyarok őse, Matrona, Győr, 2017.,138-143. pp.   

Kedves Olvasóim! Kedves Érdeklődők!

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy 2019. okt. 24-én Zalaegerszegen a

Göcsej Baranta Haditorna Kör Sportegyesület meghívására a Hazatalálás Szabadegyetemen

Világkorok –Világkatasztrófák

c . előadást tartok.

Hely: Megyeháza, Deák Ferenc-terem, Zalaegerszeg Korsztolányi Dezső u. 10,

Idő: 2019. október 24., 17.30-19.30.

A Föld kontinensei az ókori szerzők és a néphagyományok alapján

Az előadás ismertetése:

A Földünkön időről-időre pusztító kataklizmák következménye egy-egy műveltség, világkorszak vége, pusztulása, ám a túlélők élniakarása új világ kibontakozását eredményezi. Feltehetően jelenleg is ily történések részesei vagyunk, hisz a világot sújtó természeti csapások igencsak megszaporodtak. Az ember ezeket elkerülendő keresi, kutatja, vajon, mi okozza a természeti csapásokat. Megdönthetetlen bizonyítékokra nemigen lel, ám a Földben, a régészeti leletekben, a régvolt eseményekről szóló legendákban, mítoszokban, benne rejlik a válasz. Lefejtve róluk a mesebeli burkot, előbukkan a valós történet, s nemegyszer a bármikor megismétlődhető katasztrófát kiváltó ok.

A vetített képes előadás a kezdetektől a legutóbbi vízözönig bezárólag mutatja be a teremtett és az anyaszülte ember életének folyását. Néhány ókori szerző (Sanchuniathon, Bérósszosz, Manethón) megmaradt műve és más források (Szent Biblia, ékiratos vízözön-történetek, néphagyományok) alapján a tíz vízözönelőtti ősatyára, illetve korra leosztva összegzi az emberiség történetét.

Az emberiség egyetemes és egyetlen határozott történelmi emléke a Föld minden részét érintő, kb. 12 ezer évvel ezelőtti Vízözön. Ám az ókori szerzők, az ékiratok és a világ népeinek hitregéi, hagyományai több világkorról és több, a földi életet elpusztító katasztrófáról tudnak.

A földtörténet bizonytalan ősidejében a négy őselem, a tűz, a víz, a szél és a föld külön-külön vagy együttesen súlyos, a föld arculatát jelentősen megváltoztató katasztrófákat okozott. Darabokra, kontinensekre szakadt az eladdig egységes őskontinens. A Naprendszerünkével együtt megváltozott a Föld forgásának és a napkörüli keringésének ideje. Az emberiségnek nemcsak az életkörülménye, hanem az emberi egyedek „számlált” életkora is módosult.

A Teremtő a gonosz, bűnös emberiséget esetenként ezután is pusztító, világrengető őselem-csapással sújtotta. Ám a kozmikus, illetve a tűz, a szél és a víz okozta földi eredetű katasztrófa néhány túlélője éppen elegendő volt ahhoz, hogy továbbvigye az emberi fajt.

A magyarság október hatodikán emlékezik meg az 1848-49-es szabadságharc aradi vértanúiról. 1848 decemberétől 1850 nyaráig velük együtt különféle vádakkal legalább 150-160 és honvédet és civilt végeztek ki.

Ám e gyásznapon illő megemlékezni azokról az ismert és ismeretlen áldozatokról, hősökről, kik hazánk, fennállása óta akarva, akaratlanul életükkel lakoltak hazaszeretetükért. Meghaltak, mert szerették a hazájukat, népüket, szerették a földet, mely otthont, kenyeret adott nekik. Milliók pusztultak el az I. és a II. világháborúban. Ezreket kínoztak halálra és öltek meg a kommunisták és a Lenin fiúk a „Tanácsköztársaság” idején. Az 1956-os forradalom megtorlásaként a Kádár kormány 225 forradalmárt ítélt halálra. 75-80 emberrel többet, mint 1848 decembere és 1849 nyara között az osztrákok.

… és ezután? Vajh’ mennyi áldozat lesz még ezután?  

A Szent Szövetség 1822 évi veronai kongresszusa (karikatúra – hu.wikipedia.org)

A Szent Szövetség égisze alatt, az osztrákok megsegítésére, a magyar szabadságharc elfojtására minden oroszok cárja 1849. június 16-án rendelte el a  több, mint 1 millió fős orosz sereg Dukla-szoros felöli „általános előrenyomulását Magyarország felé”.

Június 17-én indultak a „Sírból sírba”, vagyis a határszéli Grab, magyarul „Sír” faluból, hogy megássák Magyarország sírját. Miklós cár kíséretében déli 12-kor értek a magyar határt jelző kettős dombhoz. Este hatkor már 45 ezer kozák volt magyar területen…

Megkezdődött magyar forradalom- és szabadságharc utolsó felvonása. 1849. augusztus 13-án a magyar sereg letette a fegyvert Rüdiger orosz tábornok csapatai előtt.

Görgey törzskara (budai honvédek.hu)

„1849. augusztus 17-én a cár visszaszólította a hadait.” Csak két hónapra engedélyezte a magyar hadjáratot, nehogy Napoleon katonáihoz hasonlóan a hazafelé tartó muszkák az orosz télben halálra fagyjanak. A „magyar vérrel jóllakott szibériai medve lassú cammogással indul hazafelé”. Paszkievics hada augusztus 30-án hagyta el Magyarországot…, októberre az utolsó orosz is eltávozott.

Görgeynek csak két hetet kellett volna várnia a fegyverletétellel…!

Vajon, miért kellett sietnie?

Ha vár, honvédsereg katonái esetleg a komáromi várvédőkhöz hasonló emberséges elbírálásban részesülhettek volna: Klapka még másfél hónapig kitartott. 1849. szeptember 27-én a várvédők szabad elvonulását kicsikarva adta fel Komárom várát.

Paszkievics herceg, a cári hadak fővezére a távozása előtt levelet intézett Ferenc József császárhoz. Kérte, kegyelmezzen meg a fogoly honvédtiszteknek.

Paskievics, varsói herceg, a cári hadak főparancsnoka (arcanum.hu)

A tizennyolc éves Ferencz József császár állítólag hajlott volna a kegyelemre, de Grünne főhadsegéd és Schwarzenberg osztrák főminiszter lebeszélte.

Így esett, hogy a magyarországi rendcsinálás vezérének kinevezték és teljhatalommal ruházták fel Haynaut, a tébolyodott szörnyeteget. Nem a forradalom- és szabadságharcban való részvét mértékétől, nem az egyén politikai elveitől, sem az osztrák uralomnak ebből származó veszélyétől, hanem kizárólag Haynau szeszélyétől és hangulatától függött a foglyok és elítéltek sorsa.

Julius Jacob von Haynau (wikimedia.commons)

„Jellemének főalapvonása: a kegyetlenség”,- írja egy volt osztrák tiszt – „A csatamezőn sokszor lehetett látni, a mint megáll az elesett katonák véres tetemeinél, és gyönyörködik a haláltusájukon. Ha rájött a düh (pedig sokszor rájött), ilyenkor képes lett volna a saját édes apját is a vérpadra hurcolni.”

Haynau a „bresciai hiéna” igyekezett megfelelni „vihodár”, azaz hóhér hírének.  Mihelyt magyar földre lépett rögtön elkezdte működését „hű társa” a bakó: Budapesten, Aradon, Kassán, Nagyváradon, Pozsonyban, Temesvárott, és Nagyszebenben vérbíróságot, azaz rögtönítélő bíróságot állítottak fel.

Gr. Batthyány Lajos miniszterelnök kivégzése (Pest, Újépület, mult-kor.hu)

Mihelyt Paszkievics herceg, akitől némileg tartottak az osztrákok, hiszen Görgey nem az osztrák, hanem a cári sereg előtt tette le a fegyvert tartanak, hazafelé indult, nyomban megkezdődött a szabadságharc résztvevőinek, támogatóinak nagyarányú és szervezett üldözése.

Kiadatott a parancs a honvédek összefogdosására. A foglyokat Arad, Lipótvár, Eszék, Pétervárad, továbbá Olmütz, Theresienstadt, Königrätz, Josefstadt, Kufstein börtöneibe, Pesten az Újépületbe zárták.

Haynau terve az volt, hogy Sarkadon, Pesten, Gyulán, Aradon őrzött kb. ötvenezer hadifoglyot „… összetereli, s addig kartácsoltat közéjük, míg csak valamennyi el nem pusztul.”

Még Schwarzenberg, a „vérszomjúhozó herceg” is elborzadt e pokoli tervtől: „Nem ilyesmit mégsem szabad tenni!

S kiadatott a parancs: Magyarország különféle vidékein kóborló honvédek és huszárok, mind a befogadók az osztrák hadtestekbe besorozandóak, szállítmányokba gyűjtendők és kellő kíséret mellett Grácba szállítandók.

Így a közkatonáknak, ha a szabadsága nem is, de az élete megmaradt.

A főtiszteknek nem kegyelmeztek.

1849. október 6-án tizennégyszeres gyilkosság történt: Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt, Aradon Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Knézic Károly, Láhner György, gróf. Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, lovag Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, gróf. Vécsey Károly honvéd tábornokot, Kiss Ernő honvéd altábornagyot, Lázár Vilmos honvéd ezredest.

Arad miatt Londonban megverték Haynaut. A tömeg elől egy hálószobába rejtőzött (24.hu)

[1] Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története, V. kötet, (1856-) Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) kiadása, Budapest, 1894. és Marton Veronika: Hol rejtőznek a magyar táltosok, Matrona, Győr, 2013. 144-162. pp.  nyomán.

Kedves Olvasóim, kedves Érdeklődők!

Tisztelettel értesítem Önöket, hogy a Maghar Akadémia meghívására a trianoni békediktátum közelgő 100 évfordulójának megemlékezésére

2019. október 10-én, csütörtökön, Budapesten

Jaj, a legyőzöttnek!

-

Trianon, 1920. június 4.

c.  előadást tartok.

Budapest, VIII. Horánszky utca 13. (H13) 

2019. október 10, csütörtök, 18.00-20.00-ig

1124 éve, mióta a magyarság visszatért a Kárpát-medencébe útjában állt és áll a világ különféle politikai érdekcsoportjainak, ezért elhatároztatott, el kell tűnnie, legalábbis életképtelenné kell zsugorodnia. El kellett tűrnie, hogy az I. világháborút lezáró trianoni békediktátummal elvegyék területének 2/3-át és népességének 3/5-ét. Nagy-Magyarország nemzetiségei a hazánk testéből kiszakított területeket nem harccal, hanem cselvetéssel, hazugságokkal, a történelmi tények hamisításával szerezték meg, és adták a kezére az alig 100 éves államiságra visszatekintő országaiknak. S ehhez a I. világháború un. győztes hatalmai (USA, Anglia, Franciaország és Olaszország...) hozzájárultak.

A vetített képes előadás bemutatja a trianoni „békeszerződés” előzményeinek kulisszatitkait, továbbá rávilágít az I. vh. állítólagos győzteseinek, a „dédelgetett” nemzetiségeknek magyarpusztító törekvéseire, csalásaira, hamisításaira, melynek eredménye hazánk megcsonkítása lett.